Ez a nap nem indult mosolygással, legalábbis ami az időjárást illeti, a nap felhők mögé bújt, időnként könnycseppek mosták az út porát. Azonban egy maroknyi hős fiatal, kiknek arcáról a mosoly levakarhatatlan, ha együtt vannak, minden negatív körülmény ellenére elindult, hogy bevegye a Budai Várat. Az eső nem túl
szívderítő jelenléte mellett (ami sokak számára nem oly nagy probléma, ám ma nekünk egyáltalán nem jött jól, hogy miért, arról majd később) több pozitív körülmény adódott: pl. nem 1541-et írtunk. Ez mindenképp kellemes ténynek ígérkezett, mert így biztosra vehettük, hogy a várhoz érve csak az esőcseppekkel kell megküzdenünk, és nem a törökökkel. A másik pozitívum az volt, hogy a kis csapat ismét együtt lehetett, jókat kacaghattak, úgy mint a nyári alkotótáborban.
Célunk a Magyar Nemzeti Galéria szürrealizmust bemutató kiállítása volt, ám a terv, hogy odaérjünk, nem szürreális álomként lebegett szemük előtt. Az inkább tűnt annak, hogy a Mátyás templomhoz érve előkerüljenek a vázlatfüzetek, ceruzák, mert az esőcsepp katonák támadásba lendültek. A víz ugyan nem árt annyira a fejbúboknak, de a papírlapnak annál inkább. Ám mi nem adjuk fel, menedék alá húzódtunk, s a téren kavargó, mindent látni akaró embertömegen átnézve mindenki munkához látott. Rajzoltak, kit mi ragadott meg a tájból. Arrafelé bőven akad megrajzolni való: az évszázadok önkényeskedését büszkén 
viselő legszebb magyar gótikus stílusú Mátyás templom kívül-belül gyönyörű részleteivel, a neoromán stílusú Halászbástya hangulatos árkádjaival, tornyaival, gyönyörű dunai panorámájával, a macskaköves utcák színes házaival… Több látnivaló, mint ahány vízcsepp katona kötekedett velünk. Ám mivel nekünk most nem adat
ott 145 év, ezért bőven akad majd a későbbiekre nézve is rajzlapra váró téma.
A várpalota, mely a Magyar Nemzeti Galériának is helyet ad, ugyanolyan pompázatos, mint mindig, legyen napsütés, eső vagy éjszaka, nézzük kívülről vagy belülről.
Az esős időben jólesett belépni ajtaján, mely előtt hosszú sor várakozott a bejutásra. A kis csapat alkotói vázlatfüzettel kezükben indultak felfedező útra. Először a XIX – XX. század festményei között kalandoztak, aztán a szürrealista kiállítás furcsa világába kaptak 2 órás tárlatvezetéssel egybekötött bepillantást. Rengeteg információ érte hirtelen őket, annál is inkább, mert sajnos az iskolai művészettörténet oktatás hiányosságai ill. egyáltalán nem léte elég nagy űrt képez műalkotások ismerete terén a gyerekek fejében.
A következő szakkörön mi is alkottunk valami szokatlant, olyat, melyet sokan még most nem értenek, de majd egyszer talán…., pont úgy, mint számtalan egykori festőművészt.
