Most már másfél éve, hogy az első érdeklődők megjelentek a Kék Bajusz rajzkör és alkotóműhely jobb agyféltekés alap rajztanfolyamán. 
Számuk egyre több, s egyre többen vannak azok is, akiknek a részvétel nemcsak egy pipát jelentett arra vonatkozóan, hogy megnézze, tényleg működik-e, valóban meg lehet-e 3 nap alatt tanulni rajzolni úgy, hogy pálcikaemberből a tanfolyam végére egy jó kis portré nézzen vissza a papírról.
A jobb agyféltekés rajzolás egy módszer, mely olyan látásmódot ad, melynek segítségével a rajzoló képes lesz bármit könnyen lerajzolni, ami a szeme elé kerül. A vonalak húzásának képessége mindenkiben benne van, aki tud írni, vagyis a rajzolás képessége mindenkiben ott rejtőzik. A gond ott szokott lenni, hogy nem tudják mit nézzenek, hogy kezdjenek hozzá. Néznek, de nem látnak. Pedig a rajzolás nem más, mint a látás művészete.
Nagyon jó látni, hogy tanfolyam után a kezdő rajzoló egyre magabiztosabban veti papírra ceruzájával az elé táruló látványt. Természetesen a gyakorlás itt is, mint mindenhol, elengedhetetlen. A sült galamb itt sem érkezik tálcán.
Az alap tanfolyam óta sokan elvégezték a színes tanfolyamot is, sőt heti rendszerességgel szakkörön gyakorolnak, s egyre könnyebben, egyre változatosabb technikával kerülnek fel a vonalak, színek az üresen hívogató felületekre. Mindenki érdeklődésének megfelelően halad előre, s alkotásaikban kezd kibontakozni és megjelenni az egyén. Elindultak a művészet útján. Hogy lesz-e belőlük művész, az már sok összetevő függvénye, de a lehetőség magja már ott van bennük. Ám ha nem lesznek művészek, akkor is van egy olyan szabadidős tevékenységük, hobbijuk, mely egyre művebbé váló világunkban az ÉLET igazi esszenciáját ragadja meg, mely igazán emberi.
Ez a bentlakásos egy hét is erről szólt: embernek lenni, jó embernek lenni. Együtt élni, együtt lélegezni, egyként érezni. S a hét gyerkőc ezt tette. Délután, este és éjszaka órákon át rengeteget játszottak, beszélgettek egymással, nevetve, jó kedvvel, boldogan, élményeket szerezve, vita nélkül. Együtt – egyként – csapatként. Persze a maguk fiatalságával, lendületével, az éjszakai alig alvással. Lenyűgöző volt őket látni.
S nappal pedig folyt az alkotó munka. Egyik kép született a másik után. Ceruza, akril, pasztell, akvarell, tus. S ha jött a fáradtság, akkor ott termettek a többiek, s segítő buzdításukkal átlendülve elkészült a kép.
Olyan jó fejek vagytok! Maradjatok meg ilyennek, maradjatok meg egymásnak! Mert ez az igazi érték!
Köszönöm, hogy itt voltatok!
