2019. július 29-ét írunk. E nap volt képzeletbeli utazásunk kezdete. Bár mielőtt elutaztunk volna, meg kellett érkeznünk táborunk helyszínére, oda, ahol nyaranta eltöltöttünk már több vidám hetet is. Épp ezért, vagy épp más okból, de a gyerekek közül többen ismerősként köszöntötték egymást, úgyhogy hamarosan bátran elindulhattunk képzeletbeli kalandos utazásunkra.
Kellemes dallam vitt magával mindenkit oda, ahová szerette volna, és mindenkit olyan repülőeszközön, amilyet ő teremtett magában. Mert 
a képzelet nem szab határt. Legalábbis gyermekkorban biztos nem. Sajnos az évek előrehaladtával eme csodás képességünk egyre inkább feledésbe merül, de táborunk szereplői még épp abban a korban (8-11 év) érkeztek, amikor a gyerekek szívesen pattannak hátára és szárnyalnak vele a végtelenségbe. Lelkesen megalkotott képeik is erre szolgálnak bizonyítékul.
Békés utazásunk azonban hirtelen külö
nös fordulatot vett. Hatalmas szél támadt, dörgött, villámlott, forgott velünk a világ. Azt nem tudom, hogy a riadalom, vagy a kíváncsiság lett-e erősebb bennünk, mikor ráeszméltünk a történtekre, hát még akkor, amikor világossá vált számunkra, hogy a forgószél egy számunkra ismeretlen helyre repített. Egy szigetre, mely elsőre úgy tűnt, hogy lakatlan. Igazán magával ragadó hely volt: kék tenger, homokos, köves part, pálmafák, vidáman fickándozó halak.
A hely békés csöndjébe azonban különféle hangok furakodtak be. „Meee, meee” – hallatszott egyre erősebben. Lehet, hogy nem is lakatlan a sziget? Jé, egy kecske! Tán csak nem Robinson Crusoe szigetére csöppentünk? Ki tudja? Ám közelebb érve láttuk, hogy ez a kecske egy fekete bárány, aki hamarosan a sziget új lakóinak kedvence lett.
Kis barátunkat, mivel az általa használt nyelvezet némi zavart okozott bennünk, „bee” –zés helyett „mee”-zett, a gyerekek elnevezték „kecsbá”-nak, bár becsületes nevén Hubára hallgatott.
Idővel más állatok is előmerészkedtek rejtekhelyeikről, s barátként szegődtek mellénk: papagájok, kis oroszlánok, delfinek… a fehér rajzlapok sorra teltek meg arcvonásaikkal. Kell ennél több egy lakatlan szigetre?
A kalandvágy mindenkiben feléledt, s hamarosan vidám csivitelés töltötte be az egész szigetet, ám ezek a hangok ezúttal nem a sziget eredeti lakótóitól származtak, hanem az újonnan érkezőktől.
Azonban, ha az ember lakatlan szigetre keveredik, akad néhány teendő, aminek véghezvitele kétséget kizáróan elengedhetetlen. Hozzá is láttunk a védelmet nyújtó fedél és a halászathoz szükséges tutaj megácsolásához. Gyorsan jártak a kezek, s alkonyatra sok kis tutaj szelte át a tenger fodrain épülő aranyhidat, s békésen himbálództak az átlátszó nagy kékségben.
Másnap elindultunk a sziget felfedezésére. Belsejében az élet egyéb nyomaira is bukkantunk. Barátságos lovak legelésztek békésen, akik a melegben megszomjazva időnként közelebb jöttek hozzánk, hogy igyanak a hűsítő vízből. Sikerült hátukra pattantunk, hol ülve, hol állva, hol hátukon feküdve élveztük a lovak megnyugtató jelenlétét. Örültünk, hogy nem vagyunk egyedül a szigeten…
Megtanultunk íjjal is lőni, így az élelmiszer ellátásunk elé már semmiféle akadály nem hárulhatott.
Készítettünk magunknak agyag edényeket is, melyek tárolás céljára kiváló szolgálatot tudtak volna tenni, ha hosszabb időre kellett volna berendezkednünk a szigeten. Ám most csak ideiglenes otthonunk díszítésére ültettünk beléjük szépen virágzó kaktuszokat.
Hogy környezetünk még otthonosabbá váljon, szebbnél szebb képek, alkotások születtek.
A kemény munka ruhánkat lassan tönkretette, így készítettünk magunknak olyan igazi, lakatlan szigeten divatos, tengerkék színű darabokat. Igazán jól állt minden szigetlakónak.
A barátság nemcsak a gyerekek és az állatok között alakult ki. A kis szigetlakók együtt is vidám játékokkal múlatták az időt, ami igen gyorsan telt. Hamarosan elkészültek azok a hajók is, melyek segítségével elhagyhattuk szigetünket, s hamarosan, talán már aznap este mindenki saját ágyában aludhatott. Ám indulás előtt még sikerült kincset lelni, de az igazi kincs az lett, amelyre a lakatlan szigeti képzeletbeli utazás egy hetében szert tettek a gyerekek: az élmények és a barátságok, melyek sok vidám percet szereztek a sziget – és táborlakóknak.
Jó volt Veletek! Remélem, jövőre ismét találkozunk! További szép, élménydús nyarat kívánunk!
További fotók a GALÉRIÁBAN láthatók!