Hihetetlen izgalom és várakozás előzte meg a nyári színes alkotótábort. Olyan 10-15 éves gyerekek érkezését vártuk ide, akik már elvégezték a jobb agyféltekés alap tanfolyamot, de a színek világa még sok felfedezni valót tartogatott számukra. Legtöbbjük leginkább grafittal szokott rajzolni, a festészet, a színek még nem találtak rájuk,… még az iskolában sem ( és ez elég elkeserítő ). Úgyhogy nagy kaland várt a gyerekekre,… de rám is. Vajon sikerül megszerettetni velük a színekkel való alkotó munkát is?
Kalandra fel!
A helyszínt ismételten a Veresegyház Katonai Hagyományőrzők hangulatos parasztháza biztosította, melynek régi értékeket őrző atmoszférája igen kellemes közeget nyújt az alkotáshoz.
Az első nap színelmélettel telt, a gyerekek megtanulták a színek árnyalatának, értékének és intenzitásának meghatározását, s ezek segítségével a színek kikeverését. Ezen tudás birtokában akril festékkel és száraz pasztellkrétával láttak hozzá az alkotáshoz. Mindenki a neki tetsző képet kiválasztva felvázolta azt, aztán hozzáláttak a színek kikeveréséhez, az előttük fekvő akril vagy pasztell papír fehéren világító ürességének megszüntetéséhez.
Az első pillanatban a képeket látva talán kicsit megijedtek, hogy vajon hogy lesznek képesek ezeket megfesteni. Ám ahogy teltek a percek, órák, a kicsit szorongó izgalom egyre jobban feloldódott, s átadta helyét a könnyedségnek nemcsak a papíron, hanem az egymás közötti kapcsolatok terén is. Egy nagyon vidám, igazán klassz kis közösség alakult ki.
Számomra azonban a legcsodálatosabb az volt, hogy a kis művészeket egyre inkább magával ragadta az alkotás heve, s szabadidejüket is gyakran munkával töltötték. Sok mindenre számítottam, de erre azért nem. Tűzött a nap, nagy hőség volt, de ők tántoríthatatlanul dolgoztak. Egy akril kép megfestése akár másfél napot is igénybe vett. Aki festett már akrillal, az tudja, hogy az nem egy gyors technika, de annál izgalmasabb. Ez meg is mutatkozott abban, hogy a gyerekek dolgoztak, dolgoztak, … ám estére igencsak elfáradtak. S azok a gyerkőcök, akik az első napon még azt mondták, hogy nem tudnak és nem szeretnek festeni ( hiszen még nem is csinálták ), egyre lelkesebbek lettek, s az egyik munkájuk elkészülte után szinte azonnal hozzákezdtek a következőhöz. Néhány kép annyira jól sikerült, hogy nehezen lehetett eldönteni, melyik az eredeti.
Alkotásaikat a tábor végén egy kis kiállítást létrehozva megnézhették a hozzátartozók is. Amikor így kiállítva végignéztem a képeken, bevallom, a libabőr futkosott rajtam végig, hogy ezeknek az ifjú kis művészpalántáknak a kezeiből milyen klassz festmények, pasztellképek születtek. S ezek legtöbbjüknek az első színes munkáik.
Kedves Gyerekek! Nagyon büszke vagyok Rátok, hogy ilyen keményen dolgoztatok végig! De megérte! Nagyon ügyesek vagytok! Remélem, hogy ezután már nemcsak grafitceruzát vesztek a kezetekbe, hanem festéket, ecsetet, pasztellkrétát is! Jó munkát hozzá!
Legyen nagyon szép a nyár utolsó hete, jó tanévkezdést kívánok!
